2018. március 18., vasárnap

Nagyböjt 5. vasárnapja – 2018. március 18.

Jer 31,31-34: „Íme, napok jönnek – mondja az Úr –, amikor … többé nem lesz szükség arra, hogy az egyik ember a másikat, testvér a testvérét így tanítsa: »Ismerd meg az Urat,« mert mindnyájan ismerni fognak a legkisebbtől a legnagyobbig – mondja az Úr –, mivel megbocsátom gonoszságaikat, és vétkeikre többé nem emlékezem.”
Jn 12,20-33: Abban az időben: Azok között, akik felzarándokoltak, hogy az ünnepen imádják Istent, volt néhány görög is. Ezek odamentek Fülöphöz, aki a galileai Betszaidából származott, és kérték: „Uram, látni szeretnénk Jézust.” Fülöp elment és szólt Andrásnak. Aztán András és Fülöp elmentek, és megmondták Jézusnak.

Az olvasmányból egy-egy mondatot emelnék ki: „Ismerd meg az Urat” (olvasmány), „Uram, látni szeretnénk Jézust.” (evangélium). Mind a két mondat tulajdonképpen ugyanazt jelenti. Látni valakit, az egyben meg is ismerni valakit. De azok a görögök, akik látni akarták Jézust, nem csak kíváncsiak voltak. Nem bámészkodó tömegek voltak, hanem azért akarták Jézust látni, hogy a követői legyenek. Tehát látni, megismerni az Urat azt is jelenti, hogy a követői szeretnénk lenni.

Keresztény emberként nagyon fontos feltennünk azt a kérdést, hogy miként is válhatunk keresztény emberré? A gazdag ifjú azt kérdezi Jézustól, hogy mit kell tennie, hogy elnyerje az örök életet (vö. Lk 18,18 sk). Tulajdonképpen azt kérdezte, hogyan válhat jó keresztény emberré, igazán Krisztus követővé. Ugyanis a keresztény név azt jelenti, hogy Krisztus követő. Fontos, hogy ne csak névleg legyünk keresztények, hanem lényegünkben, a szavainkban és a tetteinkben is. Hogy amikor mások látnak, hallanak minket, akkor ne csak minket embereket lássanak és halljanak, hanem a Krisztust is. Ezért lényeges, hogy miként is válhatunk krisztusiakká, keresztényekké? Erre ad választ a két kiemelt mondat. Akkor lehetünk igazán krisztusiak, Krisztus követők, ha látjuk Krisztust, ha megismertük és lemásoltuk Őt. Ugyanis ahhoz, hogy valakit lemásoljunk, szükséges az eredetit valahogy birtokolnunk. Folyamatosan szemléljük, utánozzuk Őt. Két hete a szentmisén feltettük azt a kérdést, hogy miért is jövünk szentmisére. Akkor a hálaadás volt a válasz, most pedig kiegészül a kérdésre adott válaszunk azzal, hogy azért jövünk szentmisére, hogy szemléljük, lássuk, megismerjük Istent. Szemléljük, lássuk, megismerjük Őt a szentírási szakaszok és a prédikáció segítségével. Szemlélődők vagyunk, leszünk. És ezt a szemlélődést gyakoroljuk otthon a saját imaéletünkben is, amikor elvonulunk a szobánkba és kinyitjuk a Szentírásunkat. A Szentírással folyamatosan nyomon követjük Jézus életét, szavait tetteit. Megismerjük alaposan Istent.  Homályosan sok fajta elképzelésünk van Istenről, Jézusról, de fontos, hogy ezen homályos elképzelések helyett reális képet kapjunk az Úrról. Ezért amennyi időt csak lehetséges, szánjunk a Szentírásra! Minél többet foglalkozunk a Biblia Istenével, annál inkább átitatódunk vele, és hasonlóvá válunk Őhozzá. Fontos, hogy megismerjük Istent, és ez a megismerés a tetteinkben is megmutatkozzék.

Most a szentmisében azért imádkozunk, hogy bennünk is ébresszen vágyat Istent, az Őt való megismerésre. Ébresszen bennünk vágyat a Szentírás olvasására, és amit olvasunk azt megértsük, illetve beépítsük az életünkbe! Segítsen minket Isten krisztusiakká, Krisztus követőkké válni!

Letölthető ITT.

Húsvét 2. vasárnapja – 2018. 04. 08.

Caravaggio: Szent Temás hitetlensége 1603 Jn 20,19-31: „Amikor a hét első napján (Húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a taní...